utórezgés - egy év távlatából

Már több, mint egy éve hazajöttünk. De még előfordul, hogy a lámákkal álmodom. Álmomban robogok az Altiplano kietlen útjain, az ablakon besüvít a szél, mellettem álmos és egyszerű ruhába, magas, perui kalapba öltözött helyi kecsuák dülöngélnek, ahogy a busz élesen kerüli a kátyúkat a keskeny úton. Kinézek az ablakon, és hatalmas lámacsordát terelgető asszonyt látok, hátára kötve színes kendőbe valami, amit ilyen távolságból nem tudok kivenni. Talán a csemetéje alszik békésen a lepelben, míg ő botjára támaszkodva komótosan gyalogol a lámák között.
A távolban tavak ezüstszürke víztükrén csillan meg a fény. Minden kietlen, a fű szárazon sárgul, fúj a szél, de az egész valahogy olyan békés, nyugodt és fenséges, a bárányfelhőkkel a hirtelenkék égen, hogy nem tudom, álmodom, vagy tényleg létezik ez a szépség!

Az biztos, hogy ez a majdnem három hónap nagyban változtatott a dolgokhoz való hozzáállásomon.
A sok fantasztikus ember, akit utunk során megismertünk...ahogy rájuk gondolok, mosolyra húzódik a szám! Guilhermina és Richar, a kedves házaspár, akik a Cusco melletti inkák szent völgyében ismeretlenül is a barátaik közé fogadtak, és megosztották velünk mindenüket, Raul, az argentin kedves őrült, aki a szívét is belefőzte vacsoránkba Perito Morenoban, Omar anyukája, aki kedves magyar szavakkal fogadott a limai reptéren, a sort még sokáig folytathatnám...
És nem felejtem el a túráinkat sem, különösen az elsőt, a híres Santa Cruz trekket, amit önerőből, vezető nélkül tettünk meg, szinte még alig akklimatizálódva másztunk fel a 4720 méteres hágóra!
Rengeteg ajándékot kaptam ettől az úttól, amit sem a leírt sorok, sem a képek nem tudnak visszaadni. De hát így van ez már az utazásokkal. Annyira szabadnak és boldognak érzi magát az ember az út alatt, hogy utána már csak erre az érzésre vágyik, miután hazajött. Ezért van, hogy aki egyszer megízleli a hátizsákos kalandozást, a szabadság ízét, az nem tud leszokni róla, s újra és újra vissza kell térnie bizonyos helyekre, országokba. Már mi is alig várjuk, hogy újra útra kelhessünk!