quelques jours avant le départ...

encore 11 jours jusqu'au départ (10 octobre de Paris)...
dernieres préparations en cours, chaqu'un les fait dans son coin et son pays, Galien chez lui, a Beaumont sur Leze, et moi ici, a Budapest.
(sac a dos, ...j'ai acheté un bon duvet, un bon tapis de sol, etc), j'ai recu aujourd'hui mes 3 dernieres vaccins (Hepatitis A+B, fievre jaune et tetanus).

Nous partons donc pour le Pérou le 10 octobre, tous les deux, ensamble et seul contre le monde entier.
arrivée le matin de 11, a Lima. Apres quelques jours on prend la direction de sud, vers les lignes Nazca, Arequipa, Puno, lac Titicaca (parmi autres), et si la situation politique permet, on traverse la frontiere bolivienne pour un court séjour en Bolivie (La Paz, Potosi, Sucre, et bord du lac Titicaca). Ensuite retour pour Puno, on continue vers le nord jusqu'au Cuzco, ancienne capitale des incas. On passe d'abord 3-4 jours dans le jungle amazonien, ensuite acclimatisation a l'altitude a Cuzco, petites excursions, ensuite un grand randonné pour découvrir Machu Picchu (oui Nicolas, je reprends mon sac a dos, chaussures de marche et mes batons, que tu connais si bien! :)
Ensuite on reprend le chemin en bus vers Chili, ou on passera un peu plus que 2 semaines, en traversant le pays du nord au sud, par le désert Atacama, jusqu'au "Terra de Fuego"
On traverse la frontiere argentine, pour arriver a Ushuaia (Terre de Feu argentin), et remonte vers le nord en traversant le pays, les pampas, visitant les glaciers dans les Andes, et observant les oiseaux, pinguins, balenes, etc sur les cotes... enfin pour arriver a BUenos Aires.
Une petite excursion au nord, frontiere brasilienne, pour admirer les Chuttes d'Iguazu, et retour a Buenos Aires pour quitter le continent avec le vol de 20 décembre, et arriver a Paris le 21 décembre.

Voila, c'est le plan, avec l'aide de Bon-Dieu et nos anges-gardien nous voudrions le réaliser librement, suivant le vent (et les lignes d'autobus)...
et nous vous invitons, si ca vous interesse, a suivre notre tour, par internet, via ce blog que j'essayerai d'écrire aussi en francais, de temps en temps.. (excusez-moi d'avance, mais je pense que j'écrirai un peu plus de note en ma langue maternelle, qu'en francais, mais j'essaie quand-meme de vous satisfaire avec des nouvelles informations de temps en temps)

oltások

Már kezdek hozzászokni az oltásokhoz. Amennyire paráztam a tűtől régebben (még legutóbb is, januárban), most már tényleg felnőtt módra viselem :))
Ma hármat is kaptam : sárgaláz, tetanusz és a Hepatitis A+B harmadik köre, ami 15 évre ad védettséget. A másik kettő 10-10 évre. Plusz a malária gyógyszer (csak ez volt 10ezer forint!!), mindennel együtt 30ezret hagytam az oltóközpontban! kész vicc. na de ez van, ez is hozzátartozik.
a legjobb az volt, hogy megkérdezte a dokinő, milyen kezes vagyok, mert a másikba adja. Ugyanis fennáll az esély, hogy zsibbadni fog a kezem egy darabig... na jó, ezt megúsztam.
Hogy arról ne is beszéljek, hogy 4 napig sanszos, hogy lázas leszek, de szedhetek lázcsillapítót.
(sárgaláz a perui dzsungel miatt kell, malária mindenhol a dzsungelben, a tetanusz még itthon sem hátrány, de ott hatványozottan jó, a hepa-turmix meg alap.

Egy hét múlva ilyenkor már Beaumont-ban leszek..., percenként számolom vissza az időt...

addig még sok készülődés, utolsó dolgok beszerzése (főleg a fotós kiegészítők), utolsó kör mosások, és a bepakolás. és sok-sok munka is, amit nem terveztem, de azért belefér még ez is.

jaj, és még más is történt, majd elfelejtettem! A nagy tervezésben úgy gondoltuk, hogy 2 hónap nem lesz elég, így esett, hogy megnéztem - csak úgy - az eDreams oldalán, hogy mennyi lenne a jegy, ha később jönnénk vissza. S kiderült, hogy mintegy 280 euróval kevesebb. Mivel a módosításnál a különbözetet nem adják vissza, amennyiben olcsóbb az új jegy, így olcsóbb volt lemondani az egészet, mert a lemondási díj még így is kevesebb volt, mint a különbség a két jegyár között. Így lemondtuk, s újra megvettük, odaútra ugyanarra a gépre, visszaútra viszont december 20-ra. Azaz dec 20án indulunk Buenos Aires-ből, 21én hajnalban érünk Párizsba, s az én gépem (Wizzair) Beauvais-ról du 3kor indul Bp-re. Ez utóbbi elég necces, mert ha 1 óránál többet késnek a gépek (összesen), akkor már taxival sem nagyon érem el a csatlakozást. De remélem, nem lesz semmi gond.
Tehát így az utunk 10 hetesre bővült. Ez elég idő arra, hogy lemenjünk egészen az Argentin tűzföldig, a híres "világvégi" vasútat megnézni...

készülődés 2

Múlt héten a Top Resán minden szabad időmet a perui és argentin standokról "zsákmányolt" írásos anyag tanulmányozásával töltöttem. Na és megkóstoltam a pisco-t (ami isteni volt, úgyhogy kétszeresen is várom a limai landolást...), meg egy tipikus helyi édességet (ami ízre pont olyan volt, mint a Raffaello csoki) - mindkettőt a perui standon kínálgatták.
Minő véletlen (mint tudjuk, véletlenek nincsenek), a Top Resa 30. szülinapján Argentina szervezte az estet, 14 százalékos isteni argentin borral, tangoval, argentin zenével... én már úton voltam...
Majd szombaton vettem egy használt Guide du Routard-t a Boulevard St Michel-en (ahova beszökött az ősz, mint minden évben, Ady óta is, meg előtte is...) Peru-Bolíviáról, s már majdnem el is olvastam minden minket érintő részt. Azóta lélekben már járom az Andok lankáit...
Ez alapján kialakult az első hónap terve (nov 11ig). Persze utitársam nem szereti nagyon a terveket... de majd okosan, finoman meggyőzöm róla, hogy ha a lehető legtöbbet látni akarjuk, akkor nem csak hübelebalázs módjára utazgatunk, hanem egy spontán terv alapján nézünk csodálkozva kikerekedő szemmel és boldog mosollyal arcunkon az új tájakra, emberekre.

Egy rossz hír : a kb 10 napja tartó bolíviai válság. Remélem, az északi területek szükségállapota megszűnik, s normalizálódik a helyzet. Végigolvasva, hogy mit kínál Bolívia a kalandra vágyó felfedezőnek, nagyon nem szeretném kihagyni ezt a csodásnak ígérkező országot.

Következő feladat : vásárlás, csomagolás, hátizsákok bepakolása, biztosítás és egyéb biztonsági intézkedések. Na és persze az oltás, jövő hétfőn.

készülődés 1

Ismét elindulok. Igazság szerint meg sem álltam.
Idén több éjszakát töltök idegen ágyakban, mint a sajátomban.
Kezdem megszokni a konfort hiányát; már nem érzem annyira a kemény matracokat, a hideg éjszakákat egy sátorban, kevésbé zavar a horkolás és az emberszag, mindez az élet és az utazás velejárója. A felfedezésé, ami saját korlátaim megismerésével kezdődik, egybekötve a körülöttem mozgó emberek és kultúrájuk felfedezésével.

Dél-Kelet Ázsia nagy kaland volt. De úgy érzem, hogy ez ahhoz képest ugrás kötél nélkül a Pont de l'Artuby-ről (lsd Raul iwiwjén a videót)...
A Camino Frances egy csodás álom volt, a barátság és a szeretet útja.

De ez az út egészen másnak ígérkezik... Dél-Amerika pillanatnyilag azt jelképezi számomra, amire olyan régóta vágytam.
Nem is csak az úticél miatt, hanem az utazás jellege és főleg az utitárs miatt.
Igazi romantikus kaland, amiről világéletemben álmodoztam.

A cím nem igazán helyes, mert nem csak az inkákról van szó. Az egykori hatalmas inka birodalom legtöbb lakosát kiírtották a spanyol konkvisztádorok, ma már csak Peru és Bolívia egyes részein élnek kései leszármazottaik. De Chile és Argentina állítólag szinte teljesen európaiak leszármazottaival népesült be, így itt főleg a természet csodáit keressük majd.
Október 10 és december 11 közötti (ez azóta változott, lásd a szept 29-i bejegyzést!) két hónapban be szeretnénk járni Peru, Bolivia, Chile és Argentina nagy részét. Kérve utunkhoz őrangyalaink segítségét.

Tudatában a veszélynek, vadul kalapáló szívvel vetem bele magam a kalandba, egyedüli kapaszkodóként hátizsákom szíját, túrabotjaim nyelét szorongatva, s bátorságot merítve egy zöldes-szürke szempárból, akivel a két hónap minden percét boldogan fogom megosztani.

Még 22 nap.