Fennyel telitett az udvar, az utcak, a varos folott a kek eg.
A spaletta resein at belopodzik a szoba huvosebe, megcirogatva a szonyeg rojtjait.
A beszurodo zajokat hallgatom, sziesztam huvoseben; a buszok nyikorgasat, gyerekek zsivalyat, s hihetetlennek tunik most, hogy 36 ora mulva mar kis hazam felett repulok, ha nem borul szurke felhoreteg a tajra, tan latom lepillantva a Dunantul egy teli szeletet.
a szomorúság lassan ható méregként tölti ki a szívemet...
....
(pentek delutan)
Mindjart repulunk.... :(((((((((((((((((((((((((
haza :))))))))))))))))))
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése