láz

Eddig a munka miatt nem volt nagyon időm azon filózni, hogy nemsokára indulok. De ma reggel, kinyitva szemem erre a szép esős időre, ráébredtem, hogy valóban már csak kettőt kell aludni! Ez teljesen lázba hozott. Most, hogy a teljes kupleráj közepén ülök a nappaliban (körülöttem az elvitelre szánt ruhák, egyéb tárgyak, gyógyszerek, fotós cuccok, térképek.. nagy összevisszaságban), s nézem a hátizsákot, kicsit olyan érzésem van, mintha megállt volna az idő. Mintha nem tudnék kitörni a vékony üvegfal mögül, haladni, közelebb lépni a holnaputánhoz, bebetonozva ülök az idő fogságában, és már soha nem fogok elindulni.
De szerencsére ez csak egy eső és fáradtság szülte szürreális álom, mert az idő feltartóztathatatlanul múlik, s előbb-utóbb már csak odaérek arra a mindennél szebb toulouse-i reptérre!

Apropó láz! Ez az első eset, hogy ilyen erős oltást kaptam. (aztán az is lehet, hogy a három együtt szülte ezt az eredményt, hogy ilyen koki vagyok, lévén most három "szép" betegség legyengített vírusát kaptam meg hirtelen). A szerda- csütörtök volt a legrosszabb, mert akkor hőemelkedés, remegés, gyengeség, szédülés... kompletten nem voltam annyira jól, de persze dolgozni kellett, mosolyogni kellett a partnerekre, érvelni kellett és gondolkodni is. Így a munka-láz átlendített a "sárgán" (már a sárgalázon). Most már minden rendben.

Megyek is, mert a kávé illata csalogatóan kígyózik be felém a konyhából, arra buzdítva, hogy indítsam már végre be ezt a napot, elintézve utolsó feladataimat a városban, s kezdjem el bepakolni végre a hátizsákot (de ez csak a hab lesz a tortán, ha mindennel végeztem mára).