2008. október 19., vasárnap

ujra Huarazban

Nagy lelegzetvetel, mert tuti, hogy ezt nem tudom elmeselni. Szoban sem, nemhogy irasban!!
De azert megprobalom osszefoglalni (Galien jokat nevetett mar visszafele a buszon, ismerve grafomaniamat, hogy hany orat fogunk most a neten tolteni...).

szerda hajnalban kisetaltunk a varosszeli "buszpalyaudvarra" (saras, poros, utmenti parkolo), meg sotet volt, mikor elfoglaltuk helyunket a buszon, csomagok fent a teton. kb 45 perces ut, a 12 fos minibuszban kb 20an voltunk, csomagostul, alvo gyerekestul, nepviseletes asszonyostul... izgi volt, probaltunk fotozni, de keptelenseg volt, mert moccani sem lehetett. Az utszeli poros falvak, es szines kepek csak ugy suhantak a busz mellett.
7re mar Yunkay-ban voltunk, napsutes, egybol megalkudtunk a kovetkezo fuvarra, s felpakoltuk a zsakokat a minibuszra. Sofor mondta, hogy csak 8kor indul, igy addig volt idonk felderiteni a varoskat. Eppen piacnap volt, hatalmas zoldseg- es gyumolcskinalattal, tengerimalaccal, rengeteg fele kukoricaval, s soha nem latott fajta krumplival, gyereket szoptato arussal, pattogatott kukoricat arulo bacsival (persze hogy vettunk egy zacskoval). Es majd mindenki szines nepviseletben, rikito szinu szoknyak, kendok, nok fejen fura magasitott kalap.





Aztan ittam egy koka-teat (a magashegyi betegseg lekuzdese vegett), merthogy ma 4700 meters hagon kelunk at busszal, s a gyalogturank vege 3800 meteren lesz... Ahhoz kepest, hogy 3 napja meg Limaban voltunk (parszaz meter a tengerszint felett), ez nagy valtas, s nem is tudtunk igazan akklimatizalodni.

8kor indult a minibusz, meg egy francia hazaspar, meg 3 europai, ill tobb helyi zsufolodott ossze a szokasos hering-modszerrel...
A "legjobb" az volt, hogy 3 orat zotyogtunk az aszfaltmentes uton, kb 20 km/oraval, kozben nagyokat zokkentunk, .... ezt at kell elni!! :)))
A taj persze lenyugozo volt, elobb kis falvak, malacok picinyeikkel, bambulo gyerekek a porban, csacsik, lovak, emberek a foldeken, mindenfele kisebb eukaliptusz-erdok... s ahogy emelkedtunk, egy hatalmas, havas csucs bontakozott ki a felhok kozul, s csillogtatta lejtoit a napfenyben. Hihetetlen, hogy mar most is 3400 m korul jartunk, s az elottunk meredo hegy kb 4900 meteres!
Lelegzetelallito volt!
Majd jegyvetel a nemzeti park bejaratanal (itt Galien vett fott burgonyat, kemenytojast, valami csipos szosszal, mindezt bananlevelen talalva... isteni volt!)
Aztan tovabb folytatodott a felfele kanyargas.
Tobb szaz meter magas meredek sziklafalak, egy azurkek laguna (hosszanti hegyi to) mellett mentunk el, majd szerpentinen fel, atmaszni a 4700 meteres szoroson. Itt mar jo huvos volt.
Ezt onnan tudtuk, hogy az elso lerobbanasunk meg a hago elott volt kb 20 perccel, s mig a sofor gyorsan kereket cserelt, mi kint cidriztunk bamulva a vegetaciot, s a tajat, meg a hegyeket.


Kerekcsere utan uccu ismet, egy gleccser mellett mentunk el, majd egy morena jott...
Kb 1 ora mulva ismet lerobbanas (nem is ertem, hogy usztuk meg 2vel, hisz olyan tempoban ment a katyus poros uton a tulterhelt minibusszal!).
Szumma szummarum, fel 12 korul ertunk Vaqueria-ba, egy kb 3800 meter magas kis faluba (ossz 4 haz!).



Gyors szendvicseves, malacetetes, es fenykepezes, majd uccu elindultunk a viszonylag jol kitablazott osvenyen - lefele.


Egy volgyon at, kozben pici tanyak, hazak, foldek mindenfele, kb 2 oran at lakott teruleteken mentunk at.
Hihetetlenul koszos gyerkocok (kapott mind szep szines tollat, amit meg a thaifoldi utra vettem, de nem osztogattam szet), malhas szamarakon fat, miegyebet szallito emberek, szines ruhas nok, adott esetben neha a poros uton ulve orsoval a kezben, s fonalat gombolyitva...





Majd kiertunk a lakott reszrol, s a vad termeszetben meneteltunk felfele (megjegyzem, eleg lassu tempoban, mivel 3700-3800 meter korul hatizsakkal, 4 napi elelemmel megpakolva nem tul konnyu mozogni sem, nemhogy felfele menni!)
4 es fel ora tura utan ertunk a 3800 meter magason levo "alaptaborba". :)



Gyors satorveres (persze tok egyedul voltunk a taborban), patakban vizesuveget feltoltese (aquatabs-szal valo ihatova tetele), s utana ott szuszogtunk a sator mellett. Ettunk valamit (ehes nem voltam, a szendvics meg nagyon szaraz volt), majd be a satorba. Nem hazudok, de minden mozdulat olyan faradsagos volt, mintha kb 1000 metert futottam volna (holott csak pl megprobaltam levenni a farmeremet!!)
Nagyokat nevettunk sajat benasagunkon. Nem hittem volna, hogy a hegyibetegseg ilyen kegyetlen. Ugy ereztem, mintha valami kis-nyomasu kamraban lennek, s legszivesebben lementem volna az elso helikopterrel normal magassagokba, mert a fejem szetroppant, egett az egesz testem (ill beszelek tobbesszamban, mert minden tunetet egyutt produkaltunk), hoemelkedesunk volt, hanyingerunk, s nagyon faradtak voltunk (pedig csak 4,5 orat mentunk, tehat nem volt logikus). Mindez az oxigenhiany miatt.
Mar az is hatalmas 2 perces lihegessel jart, ha lehuztuk a satorban a cipzarat, hogy megkeressunk valamit a hatiban!
7kor mar aludtunk, de persze szarul aludtunk, mert ejjel is fejfajasra keltunk (eleg sok Panadolt fogyasztottam a 4 nap alatt).

Reggel 6kor keles, satorbontas, nemi szendvics, aszalt gyumolcs, fel snickers, viz, s uccu neki a 4700 meteres csucsnak.


A mai nap igerkezett a legnehezebbnek - minden francia (!! csak francia turazoval talalkoztunk!) ezt mondta, aki szembe jott.
Bar fejfajassal es hanyingerrel indultam, de azert csak betomtem ma is egy adag koka levelet a szamba, hogy lassan ragcsalva fejthesse ki hatasat (jol lezsibbasztja a szajat, elvileg jo a magashegyi betegseg ellen, de amugy undorito ize van, oklendezesre serkento).

Nagyon lassan mentunk, talan 2 km/oras tempoban, de az elso orakban viszonylag keveset altunk meg. A taj tovabbra is csodas, vizesesek, patakok, sziklak. Majd elkezdett esni, ill havazni, s a hegyek korulottunk felhobe burkoloztak.
Ez a helyzet maradt kb 3ig, reggel 8kor indultunk, s csak 3ra sikerult lekuzdenunk az 1000 meteres magassagot. Nem tudom leirni, hogy milyen nehez volt!
Az utolso orakban mar nem is beszeltunk (eleinte is keveset), ugy kapkodtuk a levegot, hogy kb 200 meterenkent megalltunk, a csucshoz kozelitve ez kb 50-20 meteres tavokra szukult! Nagyon szar erzes, mikor a hatizsak dupla sullyal huzza a valam, a tudom osszeszorul, nem kapok levegot, szetpattan a fejem (bar Galien szarabbul volt, o folyton aludni akart az oxigenhiany miatt).
Ebedet egy sziklanak dolve, esoben ettuk meg, avokado es tonhalkonzerv. Viszonylag isteni, bar ragni is alig volt eronk.





Majd egy kondorkeselyu fenseges vitorlazasat bamultuk.




Mikor felertunk a csucsra, orommamorban usztunk, nagy fenykepezesek, beszelgetes egy nepali es Seattle-i sraccal (akik a masik iranybol jottek, s utanunk kb 20 perccel ertek fel), majd elindultunk lefele a tuloldalon levo volgybe.

Rogton a csucsnal egy gleccser, toveben egy turkizkek toval, korulottunk havas csucsok, elottunk a nyugat fele elnyulo mely volgy, ket szelen meredek sziklakkal.
5re ertunk le a taborba, hulla faradtan, mar alig vanszorogtunk. 9 orat mentunk ma, nem egyszeru korulmenyek kozott (kozben tobbszor megkerdeztuk egymastol, hogy mi a szoszert vallalkoztunk erre!?)




Gyors satorveres (Galien aranyos volt, minden "fizikai" munkat magara vallalt, en csak ott pihegtem, mig o fujta a matracokat, stb), ill gyonyorkodtem a lemeno nap fantasztikus fenyeiben (lasd foto).
Atoltozes, bevackolas, s a meleg satorban vacsi (kenytelen kelletlen, mert megint nem volt etvagyam), majd bedoles a meleg halozsakba. (ismet fel 7 volt csak, de a teny, hogy a tabor 4250 meteren volt, megfeleloen elvette a maradek eronket is)

Mai napon enyhe esore ebredtunk (ismet), de nem zavart, igy vizesen tettuk el a satrat, majd elindultunk. Szinte rogton ki is sutott a nap, s ez igy is maradt.
Ez a nap volt a legszebb, s a legkonnyebb.
Szinte vegig lefele, vagy vizszintesen mentunk, sokat beszelgettunk, mar egeszen hozzaszoktunk a magassaghoz. A taj itt volt a legszebb, amerre neztunk, hofodte hegycsucsok szikraztak, vizesesek, legeleszo tehenek, lovak, rengeteg madar...









Delben megpihentunk egy taborhelyen, amit egy csalad lakott (kis boltot tartva fent, persze az egyetlen elvezeti cikk a kola lett volna, de 5 solt nem akartam kiadni nemi mergezo cukorert). Nagyon jol esett az ebed, a fuben ulve, egy sziklanak dolve, kutyakat etetve (ismet avokado, tonhal, sajt), majd szieszta, rovid szunya a napon.

Utana meg kb masfel orat kanyarogtunk csodaszep patak partjan, teheneket es szamarakat kerulgetve, majd egy kietlen helyen, a termeszet lagy olen, paradicsomi szepsegu tajban megalltunk, s felvertuk a satrat. Patakpart, mellettunk tuzrakohely (pont errol beszeltunk ma, hogy a rem rossz kenyeret nemi piritassal fel kene dobni).
Megfurodtunk a patakban (persze csak egyenkent meritve a hideg vizbe testreszeinket :))




Majd Galien kiuzte az elozo tuz meleget elvezo skorpiokat a tuzrakohelyrol, fakat gyujtottunk, majd tuzet raktam (Galien csodalkozott is, hogy varosi lany letemre, ilyen szep farakast sikerult eszkabalnom), utana meg sziesztaztunk picit, elvezve a taj szepseget, majd beizzitottuk a tuzet, s nekilattunk a fenseges lakomanak.
Kozben a nap ment lefele, gyonyoru szinekbe vonva a tajat, a patakot, a fuves reszt.. tehenek jottek, majd mentek el, mi meg nagyon jot falatoztunk. Piritos kenyer, sult kolbasz-fele, sult sonka, sult sajt, hozza a maradek tonhalkonzert, hmmm.
Meg neztuk a tuzet a sotetben egy darabig, majd bevonultunk a satorban. De olyan feldobottak voltunk a csodas naptol, hogy nem tudtunk meg aludni, igy lejatszottunk meg par rabloromi partit - Galien nagy (de csak tettetett) bosszusagara (mivel mindig en nyerek). Kb este fel 9 volt, mikor boldogan hajtottuk alomra a fejunket.


Szinten nehez ej utan (a fejfajas allando), esore keles 8kor (ma nagyon keves, kb 7 km lefele ereszkedes allt elottunk, igy megengedtunk magunknak nemi lustalkodast), reggeli, satorbontas (mar napfenyben), s indulas, ki a Paradicsomunkbol.
Vegeg mesebeli tajon mentunk (ismet), hangos patak (ami kesobb folyova nott, vizesesekkel tarkitva) mellett. Bamulva a jobbra-balra levo hatalmas sziklacsucsokat. Sajna az eso is eleredt kb 1 ora mulva, s ez maradt is szinte vegig, de nem bantuk. Nem volt konnyu az ut, mert nagy koveken vezetett, melto lezarasa volt a turanak. Lejebb erve tobb fajta kaktusz (mind viragzott), ismet az eukaliptusz fak, szembejovo szamar-karavanok (egyes nem bevallalos turistak 140 dollart fizetnek ugyanazert, amit mi magunknak 50 dollarert osszehoztunk, igaz, hogy vezeto nelkul, s a csomagunkat is mi vittuk, nem az oszver).






fel 1re ertunk le a Santa Cruz volgy tulfelere, majd taxizas ("collectivo", ami osszeszed minden lefele igyekvot), azaz egy kombiban elol 3an (vezetovel egyutt), a hatso ulesen mi 4en 2 helyivel, s a csomagtartoban egy barany (!), ami minden zokkenonel belenyalt a hajamba, mert szegeny nem birta tartani magat a katyus (szinten betonozatlan) uton. Kozben iszonyat budos szajaval (bocs, pofajaval) lihegett a nyakamba. Ha nem lett volna a lehuzott ablakon bearamlo eukaliptusz illat, lehet, hogy meg rosszul is leszek, igy csak nagyokat nevettunk ezen az ismet nagyon szinesre sikerult uton.

Carazba leerve epp egy unnepely kellos kozepebe csoppentunk, valami kormenet lila ruhaban, nagy csinadrattaval (zenevel), megerkezve a varoshaza ele, ahol a polgarmester beszedet mondott, persze volt gyonyoru nepviseletbe oltozott kecsua indian no is, meg sok sok petarda (ami itt az unnep resze, s senkit nem zavar).
Mikor kibameszkodtuk magunkat, korgo gyomrunkra hallgatva kifozde utan neztunk.
Talaltunk is egy nagyon egyszeru, lepukkant helyet, pont a busz "palyaudvarral" szemben. 4 sol-ert (3 sol = 1 dollar) ettunk menut, isteni huslevest sok tesztaval (pont erre vagytam, mivel a masodik nap ota hasmenesem van - vagy a viz, va, s jolesett a meleg leves), majd fincsi grillcsirke, krumpli, rizs, minden finom volt, s rengeteg, es meg egy nagy kancso kortelevet is kaptunk! Fenseges lakoma.
Tele pocakkal szalltunk fel az ismet tomott minibuszra - na de mi ezen mar ki sem akadunk, csak dorgolozunk a koszos ablakhoz, uleshez, stb. meg jo, hogy birka nem volt! :))

fel 4re ertunk Huarazba, piacozas, setalas utan irany a szallas, hatizsakok felszedese, atpakolasa, majd kb masfel oraja itt ulunk a netezo helyen (hat igen, jo sok ido, mig begepelem ezt a regenyt, meg feltoltom a kepeket :))

Most meg seta jon a "belvarosban", meg vacsora, majd 21h30ra megyunk a buszpu-ra, mert 22kor indul a buszunk a kenyelmes ulesekkel Limaba.
Majd egyenesen Piscoba, ahol vegre lezuhanyozok (utoljara vasarnap reggel vettem meleg zuhanyt, egy gyors hideget kedd este, majd a patak tegnap, de ez mar nagyon cicamosdas volt... hat kepzelhetitek, hogy mennyire vagyom mar egy jo zuhanyra, meg a ruhaim kimosasara!)

1 megjegyzés:

Verocs írta...

Hát nem volt kevés idő ezt a bejegyzést végigolvasni sem, így aztán gondolom, hogy milyen sokáig tartott megalkotni! De megérte!
A fotók mennyisége, minősége és főleg témája egyszerűen mesés!
Így kell blogot írni!

A kalandokat (na nem mindet) irigyen olvastam!

Csak így tovább! :o)