Puno

Morozus hangulattal indult a reggel. Egyreszt nem ereztem magam jol (nyugi, semmi kulonos...), masreszt az egesz varosban nem lehetett igazi eszpressot kapni. Illetve persze a draga szallodakban igen, de mi azert nem akartunk horror arat fizetni erte.
Plusz ehes voltam, s mar 10 ora volt..
Na vegul beultunk a foterre (Plaza des Armas a valtozatossag kedveert :)), a katedralissal szemben egy etterembe. Kilatas a napfenyben csillogo szep barokk katedralisra. Innentol javult a kedvem, mert egesz jo kavet kaptam, elotte narancs-ananaszle, majd piritos. Nem nagy szam, de jol esett. Plusz persze kartyaztunk. Galien probalt felviditani - ez sikerult is. :)


A foter melletti utcaban az emberek szines homokkal kevert szirombol kulonbozo figurakat (virag, madar) raktak ki, az utca teljes szelteben. Valami unnep van, mint kesobb megtudtuk, a varos egyik patronusanak unnepe, mikoris feldiszitik az utcakat, majd a szinesse tett utcakovon vegigvonulnak (ezzel persze ripityara taposva a muvet), tancolva, zenelve, iskolai csapatok, osztalyok egy csoportban... Sajnos magat az unnepet nem lattuk, mert du volt, mikor pont a Silhustani romoknal idoztunk... de az elokeszulet is epp olyan izgi volt.
Amugy az utcakon mindenhol nenik ulnek nepviseletben (ill ez itt mindennapi oltozet), s kotogetnek, magas kalapjukban, neha egy-egy gyerkoccel az oldalukon, vagy epp a hatukon, szines alpaka-kelmebe kotozve.

Utana seta Punoban, igy csillogo napfenyben egyaltalan nem baratsagtalan. Egyreszt a sztrajk es az elmult napok esemenyei miatt sok a rendor, de amugy nincs is veszely-erzete az embernek, mert az emberek kedvesnek neznek ki.
Megneztuk a piacot, a tobbsoros huspult erdekes volt (foleg a vakarozo kutyaval a nyers csirkelabak elott...), amugy semmi kulonos.
Eztan beultunk egy amolyan ciklo-felebe (mint Azsiaban, ember hatul ul bicajon, teker, mi elotte egy utanfuto helyett "elolfuto"ban.) Klassz erzes, kellemes meleg volt, lagy szello, mi "suhantunk" a lepukkantsagukban is szines utcakon.
A palyaudvarra igyekeztunk, megtudakolni a penteki buszt. De hiaba, mert nem tudta senki, hogy a sztrajk meddig tart, majd csutortok este kell erdeklodni... Remelem, eljutunk meg penteken Cusco-ba.

Eztan egy ujabb cikloval (nevezzuk igy, leven nem tudjuk a nevet) eljutottunk a most epulo toparti setany menten (a gyonyoru habos felhoket csodalva a to folott) a varos masik felebe, a Yavari gozoshoz igyekezven - de nem jutvan (meg) oda. :)
ugyanis a ciklo-sofor nem tudta, mirol beszelunk, igy vegul kiszalltunk feluton.
Az egyetem mellett voltunk epp, kelloen lepukkant resz amugy, mondanom sem kell, turista egy szal sem. De mi epp ezt csipjuk :)
Aztan (miutan megettuk a piacon zsakmanyolt, soha nem latott nagysagu) avokadot (pocsek, vizize volt), lestoppoltunk egy kollektivot (gyujto-busz), amivel fel solert elmentunk a kb 1 km-re levo luxushotel elott lehorgonyzott M.S. Yavari hajohoz.


Ez egy Skociaban 1862ben gyartott gozos, amit 2700valahany darabban szallitottak at az oceanon, majd Arica-ban (ma Chile, akkor meg Peru) partratettek, innen vonattal Tacna-ig, majd at az Andokon (mas lehetoseg nem leven) szamarhaton! 1000 ember es szamar vitte 6 (!!!!) even at! Merthogy a perui kormany hadihajot akart belole csinalni Bolivia ellen (az agyuk soha nem erkeztek meg, igy csak teher- s ember szallitasra hasznaltak) a Titicaca tora.
Nagyon erdekes volt a hajo, kivul-belul megneztuk, az idvez megengedte, hogy megfogjunk mindent, sot a kapitany tok jo fej volt, eleg sok mindent tudott Bp-rol :)


Ezutan visszabuszoztunk a belvarosba, feledheto ebed jott a csarnokban (szornyu levest ettem, mivel Galiennel egy 3 solos menun osztoztunk), majd 2kor felszalltunk a minibuszra. Ugyanis befizettunk egy szervezett latogatasra a 37 km-re levo Silhoustani romokhoz (20 sol /fo).












Megerte, mert sok erdekes dolgot mondott az idvez (szuperul beszelt angolul), gyonyoru tajakon mentunk at (az Altiplano ugye), sok szep hazikot lattunk (inkabb autentikus, de ezt a foton latjatok), majd a romokat.
Amik pre-inka romok (kr.e. 1000 korul-i kultura nyomai, amiket vegig, az inkakig hasznaltak - az inkak viszonylag rovid ideig, kevesebb mint 100 evig uralkodtak Peruban, a 15-16. szazadban). Egy temetkezesi hely ez, ahol a kulonbozo kulturak kulonbozo temetkezesi tornyokat emeltek. Mindez egy lagunaval korulvett felszigeten, ami maga egy domb, s egy vikunya-rezervatumkent szamontartott szent szigetre nez (ami a laguna kozepen van). Azon kivul, hogy majd szetfagytunk, erdekes volt. Megjott a vihar is (lasd kepeken szinek!), meg valami cserebogartamadast is ateltunk (:)), ezert gyorsan be a minibuszba nagy nevetesek kozepette.

Majd megalltunk meg egy autentikus kunyhonal, amit egy lamat, s alpakat tarto csalad lakott, s megnezhettuk, hogy elnek, mit esznek. Sot sutottek nekunk kenyeret is, s kb 6 fajta krumplit is megismertunk. Nagyon erdekes volt.



A haz bejarati ajtaja melle alpaka-vert frocskolnek (jobb oldalt), ez megvedi a rossz szellemektol a bent lakokat. A teton levo ket tehenke (keramia) szinten amulettkent szolgal. A regi bicaj-gumit nem sikerult megfejteni, pedig ezt is minden hazon lattunk... :)






Majd az eso beuzott a buszba ismet, s kb 40 perc mulva (fel 5kor) kiszallas Puno-ban.


Seta, majd vacsora. Egy a "routard" altal ajanlott ettermet neztunk ki, mert vegre valami "jot" akartunk enni. En alpaka-steak-et kertem, Galien pizzat es tesztat. Minden naaagyon feledheto volt. De vegulis nem minden nap eszik az ember alpakat, amugy meg csak 1000 forintnak megfelelo penzt fizettem erte, tehat vegulis nem nagy veszteseg.

Mivel esik (itt a nyar olyan, hogy egesz nap verofeny, kek eg, meleg, majd 4-5kozott szurke lesz az eg, s esik egesz du vegen/este, reggelig), most bemenekultunk egy netkavezoba, de innen egy szupi barba megyunk, amit meg reggel kavekereses alatt talaltunk.
HOlnap reggel meg indulunk a ket napos Titicaca tavi kirandulasra, igy csak csut este irok megint.