Pucon - szerda

A tegnapi napunk eleg hosszu volt. Mivel a buszon aludtunk, ugy tunt, hogy az elozo nappal egybefolyik.
8 korul ertunk ugye Puconba, a Villarica to partjan, a Villarica vulcan toveben fekszik a kis falu.
Csodas termeszeti kornyezet, kicsit olyan, mint Kanada, vagy Amerika. A falu tiszta amerika, szeles utcak, rendezett, fuves elokertek, hatalmas dzsipek, penz-szag...
Fa-hazak, mivel korben a zold, erdos Andok (itt mar nem kopar, mint eszakon), jobbra a hoval boritott vulkan 2800 meter magas, szabalyos kupja.
A vulkan toveben sipalya van, most ugye nyar eleje van, tavasz vege, igy nem uzemel, de ennek koszonhetoen a falu telen siparadicsom, nyaron toparti udulo. Nagyon kellemes hely.

A vulkan amugy mukodik, belul lava bugyog. Errol almodtam otthon ota, hogy megmaszom, s lefele feneken jovok a havon.
De tegnap informalodtunk, s kiderult, hogy kb masfel eve eleg ritkan latni a lavat, most szunnyadoban van a vulkan, s csak a kilatasert, meg az egy oras feneken csuszasert fajt kifizetni a 45 euros koltseget a kirandulasra, igy errol lemondtunk. Vulkanon voltam mar (pl a Vezuvra nemileg olcsobban lehet feljutni, s az is hatalmas elmeny), lavat ott sem, itt sem latok, a penz meg most masra kell, igy ezt most nem nezzuk meg. Persze jo lenne gazdagon vegigjarni mindent - neha errol beszelunk, mert akkor sokkal tobb mindent megengedhetnenk magunknak, de igy meg mas elmenyek vannak.

Amugy egy majdnem toparti kempingben vagyunk, a falu szelen, csodas paradicsom!
Zold, mindehol fak, s egy patak folyik at a kempingen. Kis hidakkal, pallokkal, kacsakkal, kutyakkal, macskakkal, berepulo solyommal es fura csoru vadmadarral, amik bekesen lepegetnek tolunk 2 meterre.

Delelott bereltunk bicajt 2 napra, mert kirandulgatni akarunk a kornyeken.
Ebed elott a falu kornyeken maradtunk, majd fozes a kempinben (bevasaroltunk 2 napra, igy olcsobb es jobb a kaja).

Majd tegnap du elindultunk a Vulkanra, ami nemzeti park, de kb 1500 meter szintkulonbseg utan feladtuk (arra hivatkozva, hogy nincs eleg vizunk). Kemeny felfele tekerni, mostani torkomnak nem epp a legjobb kura.
Ezert visszafordultunk a jo kis 2 oras tura utan, s visszamentunk a kempingbe. Ott pihengettunk a napon, a fuvon, a kacsak kozott.

Du meg kis bicaj a varosban, majd este fozes, isteni kaja ismet.
Mivel 9kor meg vilagos volt, elegge eltolodott ismet a nap, de vegul nemi kartyazas utan 10 utan mar agyban voltunk (ill satorban, ugye).

Mivel tegnap nem volt kedvem elovenni a fenykepezot, igy most nem tudok feltolteni semmit. Amugy ezt sajnalom, mivel ma meg olyan rossz ido van, borus, hideg, csepeg az eso, hogy ha igy megy tovabb, nem lesz kepem innen.
Ami persze nem gaz, mert nem olyan romantikus del-amerikai hely, tiszta alpokbeli kis falu. Csak a termeszetet lenne jo fenykepezni, meg foleg a csodas vulkant.

Mivel holnap a delelott 10.30-as busszal megyunk Argentinaba (a hatar kb 2 oranyira van), mivel a chilei reszen nincs rendes ut, hogy lejussunk Patagonia chilei reszere, igy Argentinaban megyunk lefele.

Valparaiso

Uton Valparaiso-ba. 1kor szallunk fel a buszra Serena-ban, s 7re erunk le a Santiago melletti uduloparadicsomba. A Panamerican vegig az oceant koveti, gyonyoru, hol sziklakkal csipkezett, hol km-hosszu homokos (es kihalt) partok mellett gurulunk. A vad ocean hullamai ostromoljak a partokat, festoi a latvany. Sajnos fenykepezni nehez, az ablakon keresztul. Azert egy kepet betuzok.


vasarnap este. Valparaiso-ban vagyunk, Santiago-tol kb 50 km-re, az oceanparton, az Unesco altal vilagorokseg reszeve nyilvanitott varosban.
Este 7kor erkeztunk, de mar nagyon tetszik a varos.
Itt este 7kor meg vilagos van, kb 8kor megy le a nap.
Mivel itt nincs kemping, ezert elindulunk (picit celtalanul bolyongva) egy busszal a belvaros fele, hogy olcso hostelt keressunk.
A buszsofor sajna nem szol, igy keson szallunk le, ezert vagy fel orat kell visszafele gyalogolni.
Ezert kicsit kivagyok, mert iszonyu nehez a hatizsakom.
De utkozben talalkozunk 3 szimpi fiatallal, akik megszolitanak, hogy segithetnek-e.
Ketto chilei, ebbol egy Fr.o-ban elt, a harmadik pedig egy bajor (nemet) srac, aki itt dolgozik tarsadalmi munkat. Galien fr.ul beszel a lannyal, en nemetul a fiuval, de a lenyeg, hogy elvisznek minket egy szuper, s ugy nez ki, a varos legolcsobb hosteljaba. Igazi diakszallo, rengeteg angol, francia, mindenfele nemzetisegu fiatal hatizsakos turistaval. Graffitis falak, szinek mindenhol, szuperul felszerelt konyha.

Igy elindulunk egy szupermarketbe bevasarolni. A vacsi makaroni kacsahussal, chilei vorosbor (szornyu szar, mert az olcso kategoriabol valasztottunk).
Ma mar nem megyunk sehova, a kesoi naplemente miatt eltolodik minden, igy is fel 11re vegzunk a vacsival. Kis netezes, s ejfelre mar agyban is vagyunk :)







Reggel finom reggeli var, ez is benne van a 6500 pesos arban (majd 11 dollar per fo).
Majd elindulunk a palyaudvarra, mert sajna felujitas miatt a hostel pont ma zar be, delig el kell hagyni, igy ugy dontunk, ejszakai busszal megyunk tovabb.
Meg is vesszuk a jegyet 12.500 pesoer, 20.25kor indul a buszunk egyenesen Puconba.
A nagyhatikat a palyaudvaron hagyjuk, igy egesz nap szabadon tudunk mozogni.
Varosnezes, ami jobbara a hangulat magunkba szivasabol all. Mivel Valparaiso tobb dombra epult, az oceanparton, a dombokra regi, 100-150 eves siklok visznek fel (ezert nyilvanitotta az Unesco vedette a varost). A hazak szinesek, regiek, hangulatosak. Elobb egy ocskapiacon setalunk, itt a regisegboltban egy kedves orias chileivel beszelgetek, tobbek kozott eg 56-os magyar irorol, aki a kedvence... az orias "telapo" figyelmeztet, hogy tegyem el a fenykepezom, mert meg ha ram is van csavarva, konnyen elvehetik... hat elteszem.

Legkozelebb a trolin veszem elo. Ugyanis a mienkre hasonlito, csak zold trolik vannak itt, nem sok, csak nehany vonal, az egyikre felszallunk, s vegigmegyunk vele a varoson.
Ott felsiklozunk a varos legregibb siklojaval a Tengereszeti muzeum dombjara, ahonnan csodas a kilatas a varosra. Foleg az alattunk levo dokkra, teherkikotore, ahol ezernyi orias kontener varakozik arra, hogy a vilag masik felere szallitsak.







A dombrol lesetalva egy regi piac mellett megyunk el, itt a "routard"-t kovetve beulunk egy hangulatos haletterembe (azaz piaci kifozdebe). Chilei arakhoz merten olcso, nekunk draga meg igy is, de isteni dolgokat eszunk, 1-1 adagot, amin osztozunk. De mivel delben megettuk az esti spagetti maradekat, ez ig du 4kor eleg is.

Majd kis seta utan egy masik sikloval felmegyunk a kozponti dombra, ami ma egy bohemnegyed. Itt meg szinesebbek a hazak, a tobbsegen latszik, hogy van itt penz, szepen rendben tartott. De mindben muvesz-muhely van, az utcakon mindenhol graffitik, es sokkal tobb turista, mint az elozo negyedben.







Bejarjuk girbe-gurba utcakat, fel-le setalunk a lepcsokon, megpihenunk egy arnyas parkban kilatassal a tengerre, majd egy sarga mezeskalacshaz mellett elhaladva egy kilatoteraszon eszreveszunk egy tunderis (es teljesen europainak tuno) kavezot.
Mivel aktualis a wc-zes (elozoleg fel kg epret is magunkba, foleg magamba tettem, a mai egyeb gyumolcsokkel... ), ezert beulunk a hangulatos, arnyas, rengeteg viraggal diszitett kertbe.
Finom kv, es egy oranyi kartyazas, kozben ki-kipillantunk a tengeroblre, ahol csendesen ringatoznak a hatalmas tartalyhajok.






Mivel a fobb reszeket bejartuk, meg setalunk picit, majd kibuszozunk a pu-ra, s az elotte levo hatalmas parkban utjuk el a maradek fel orat 8ig.
Egy kartyaklubba botlunk. A fak alatt, a parkban (mint nalunk a Varosligetben a Szecska mellett) sakkoznak, de foleg kartyaznak a bacsik, kb 40-50 bacsi, vag 10-15 asztalocskanal. Festoi, fenykepezni van kedvem, de nem merem elovenni a gepet, a sok figyelmeztetes megtette hatasat, itt meg tobb a szegeny, mint a turista (amibol csak mi vagyunk). Igy az agyamba raktarozom a kepeket.
Leulunk egy padra, en teazom (100 pesoert a mozgo arustol), mivel meg mindig nagyon faj a torkom.



Majd ki a pu-ra (persze vacsi - avokado, kenyer -isteni, nektarin, mandarin - mert most csak ugy falom a C-vitamint), s menetrend szerint 20.25kor indul a kenyelmes buszunk.
2 filmet nezunk meg (itt ez a minimum egy tavolsagi buszon), majd ejfel fele alomba szenderedunk, s egesz jot alszunk reggel fel 8ig. (en 7ig)

A taj valtozott, 7kor paras, kodos idore kelek, szemerkelo esore, november az Alpokban...
Majd kis bobiskolas, s 8kor mar csodas reggeli napsutes fogad, a Villarica-i to mellett gurulunk, hatalmas fak, zolden csillogo retek, szep ido van. A taj rendezett, rendes, tehetos emberek lakjak - ez ri le rola.

8 utan erunk Pucon-ba, ami a VIllarica-to mellett a legfelkapottabb udulovaros. Ill falu.

La Serena

Viszonylag jot sikerul aludnunk a tenyleg kenyelmes buszon. Van takaro, parna, wc, vacsi (na jo, nem kell tulozni, egy ehetetlen szendvicsrol beszelunk), meg reggeli (tea, keksz).
Minden szuper, 8kor ebredunk, a hatralevo par orat pedig bameszkodassal toltjuk.

Amugy tajilag sokat nem vesztettunk, mivel vegig sivatagon jottunk keresztul. Ezt konstataltuk, mikor kineztunk neha az ejszakaba, s homokot, illetve csodas csillagos eget lattunk magunk korul.

Fel 1re er a busz La Serena-ba, nemi szivas (= hatizsakkal torteno sok gyaloglas a melegben) utan 2re megerkezunk egy kempingbe. Mar nagyon elegem van. Egy : mivel 4 napja nem furodtem (a termalvizben azast nem sorolom ide), megfaztam valahol, s nem erzem magam jol. Ezert eleg nyugos vagyok, de a forro zuhany utan minden ok lesz.

Foleg, hogy a kemping szuper, mivel az oceanparttol kb 200 meterre van (sajna nem latjuk, csak halljuk, de ez is eleg), de a kempingben csak mi vagyunk, meg a madarak, s a tavasz-vegi illat. Olyan, mint otthon majus vegen. Ugyanazok a fak, novenyek, vadolajfa. Jol erezzuk magunkat.

Kis pihi utan besetalunk a varosba, szep regi (19. szi) hazak mindehol, tisztasag, europai modern uzletek. Egyaltalan nem del-amerikas. De azert szep.
Bevasarolunk egy szupermarketben (az elso igazi nagy bolt otthon ota), majd delutan vegen sutogetes, mivel a kempingben profi sutohelyek vannak.
Steak, foliaba csomagolt zoldsegekkel. Csodas vacsi! :)

Salar de Uyuni - Atacama sivatag (2. es 3. nap)

Vegleg elhagytuk a sofoldet, a taj teljesen megvaltozott. HIhetetlen kulonben, hogy milyen gyorsan mennyit tud valtozni itt a taj!

Sivatag, voros, sarga, barna, feher szinekkel.
Vulkanok foldjen jarunk, koros-korul mindenhol piheno, vagy epp fustolgo vulkanok! Az ember olyan picinek es vedtelennek erzi magat a termeszet eme monstrumai lattan.

Kozben vicunak, lamak neha, de foleg a kihalt, kopar videk.
Keresztezzuk az Uyuni-Calama vasutvonalat, ami nyilegyenesen szalad a sivatagban.

Hihetlen sziklakepzodmenyek mindehol, a szel formalta oket ilyenne.






Az egesz nap amugy szornyu dzsipezes, ma rosszabb, mert mar reggel 9kor 30 fok van, s a nagy por miatt nem huzhatjuk le az ablakot. Legkondi persze nincs, igy eleg hamar elcsendesul a banda. Jobbara probalunk koncentralni a tajra, s probalunk levegot venni a nagy szaunaban.
Ebed utan tetozik a helyzet, vagy 40 fok van a kocsiban, levego nulla, neha csalunk, s resnyire kinyitjuk az ablakot, ilyenkor azonban por szall be, amit Jose azonnal eszrevesz, s igy fel kell huznunk az ablakot.

A taj amugy csodas, de a kocsi (az ut) tenyleg szornyen raz.
A nap nagy reszen lagunak mellett megyunk el. Vagy 6-7 ilyen tengerszem-fele mellett, amit feher so- vagy soszeru asvany keretez, igy a szinek jobbara fantasztikusak. Kekek, zoldek, bordo to is van (!), s majd mind tele flamingokkal. RENGETEG flamingoval! Csodasak.

Delutan vegen a bordo-to mellett nem talalunk szallast, igy meg vagy egy orat autozunk, a to masik oldalan levo kis "faluhoz".
Ismet megcsodalljuk a taj kietlen szepseget, majd a naplemente utan fagyos kartyapartival utjuk el az idot a vacsoraig (ami mar nem annyira jo, mint elozo nap).








Egy rovid ejszaka utan (mivel 5.30kor mar reggeli van) kisse faradtan ebredunk. Mivel 4500 meteren aludtunk, s egesz elozo nap nem mentunk 4000 meter ala, a magassag miatt mindenki rosszul alszik, s erdekes mod 3kor mindenki felebred, s nem is tud visszaaludni... x-aktak :)

AMugy fura, hogy vegig 4500 meter korul autozunk, mivel a taj olyan kihalt, sivatagos, a hegyek korbe szinten szarazak, olyan, mintha a Szaharaban lennenk (eltekintve a tenytol, hogy nem homokdunek alkotjak a sivatagot).

Reggeli utan folytatoduk mesevilagba illo utunk a sivatagon at.
Eloszor egy Gejzir-mezot nezunk meg. Par szaz negyzetmeteren mindenhol gejzirek tornek fel! Bugyborekolnak, fustolognek, a fold is teljesen meleg mellettuk.






Majd a nap fenypontja jon, kb 1 ora mulva megallunk egy termaltonal, ahol kis medencet alakitottak ki, itt ropke fel ora bruggoles kovetkezik. Nem nagyon akarodzik kijonni a vizbol, olyan jo a 38 fokban ucsorogni, mig kint kb 10 fok van. A taj azonban csodas, mogottem (a medence mogott) flamingokkal boritott to, tavolban a hegyek, a sivatag...









Majd Dali sivataga jon, fura sziklakepzodmenyekkel, eztan nehany ujabb laguna (azaz tengerszem), s 10.30kor meg is erkezunk utunk vegere, a Bolivia-Chile hatarra.



Pecsetelgetes (21 bol a kilepo-pecset), majd szuper minosegu buszra szallunk fel (jegy elozoleg megveve Uyuni-ban 5 dolcsiert).

Rogton latszik, hogy atleptuk a hatart, mert a poros foldut helyett autopalya-minosegu aszfaltut, felfestessel, vedokorlattal! Tiszta luxus, Europa ota nem lattunk ilyet!

Egy ora mulva erkezunk San Pedro de Atacama-ba, Chile legkozelebbi varosaba. Elobb egy oras procedura a hataron, reszletes atvizsgalasa az osszes csomagunknak!!




San Pedro igazabol egy turistas, de edes kis falu, 5000 lakossal. Olyan erzes, mint a mexikoi filmek. Poros utcak, apro valyoghazak, de mindez nagyon hangulatos.
Sokat azonban nem idozunk, mert meg aznap du el akarunk jutni Calama-ba.
Mivel a buszt lekessuk, elobb egy ebed, majd a rekkeno hosegben (itt, mivel mar 2000 meter alatt vagyunk) kiallunk az ut szelere stoppolni.
Mivel mindehol azt olvastuk, hogy a stoppolas itt bevett, s nem veszelyes dolog, batran nekiallunk.
Kb 1 ora mulva siker koronazza szenvedesunket a napon, s egy igazi kalandos ut kovetkezik. Egy dzsip nyitott hatuljaban, csomagok hatan utazunk, a kietlen Atacama sivatagon keresztul, jobbara nyilegyenes uton, egy oran keresztul.
Vegig 120-130 km/h-val megy a dzsip, ez a tempo mar nem tul elvezetes, mivel eleg nagy a huzat hatul...
De azert orulunk, mert tobbet latunk igy, es foleg penzt sporolunk.

Mivel Chile egy fejlett orszag - nem ugy, mint kepzeltuk. Minden kb annyiba kerul, mint nalunk.
Az elet draga, a hostel is, igy elhatarozzuk, hogy vegig kempingezunk, s ahol lehet, stoppolunk.

De hogy folytassan, du 5re erunk Calama-ba, ami egy modern varos a sivatag szelen (amugy Chile szinte teljes eszaki resze sivatag).
MEgvesszuk jegyunket (18.000 Pesoert, ami 30 dollar) egy kenyelmes ejszakai buszra, mivel kovetkezo megallonk 15 oranyi buszutra van innen.
A delutan hatralevo reszet pedig setalgatassal, internetezessel toltjuk.
21.30kor indul a buszunk, szuper-hiper, mintha Europaban lennenk!

Salar de Uyuni

Uyuni - igazi vilagvege-falu. Pont, ahogy otthonrol az ember el tud kepzelni egy kihalt, kopott kis varoskat. Fuj a szel, auto 5 percenkent suhan el a nem tudni, miert ilyen szeles utcakon. Filmbe illo, Tarantino biztos tobzodna az oromtol, ha latna Uyunit.
Reggeli a piacon (kisebb futas, mert a 10.30as talalkozoig eleg keves idonk volt).
De vegul 2 BOl-ert ittunk egy kavet, s 1 Bol-ert ettunk egy mezes-langos felet. En elotte 3 Bol-ert egy finom frissen csavart narilevet.
Majd ragcsa, kaja beszerzese - okulva eddigi (foleg Machu Picchu) kirandulasbol, tudva, hogy nem halmoznak el minket elelemmel, inkabb felkeszultunk, hogy ne kelljen koplalni.

Majd 10.30kor landoltunk az iroda elott. Persze kocsi sehol, csak mi, a vegul 7 turista (pedig Jose megigerte elozo nap, hogy csak 4en leszunk).
Meg 2 ir, plusz egy kanadai csatlakozott a kis csapathoz.

Vegul 12 elott 10 perccel indultunk 10.30 helyett, de nem aggodtunk, idonk, mint tenger, amugy is felkeszultunk az idopontok be nem tartasara.
Plusz Jose, az iroda tulaja, idvez-sofor-szakacs-rakodomunkas... egyben, nagyon jo fej volt. Kicsit lokott, folyton bohockodott, s az ut alatt rengeteg kokalevelet ragott el.
PErsze vegig spanyolul beszel (miutan felfedezte, hogy a tobbseg erti, 2en beszelik a nyelvet), igy ez a 3 napos kirandulas felert egy rogtonzott spanyol nyelvtanfolyammal is.

Eloszor a Salar de Uyuni-t neztuk meg. Ez tulkepp a Fold legnagyobb sos-tava. To viz nelkul. Csak 60 m (!) soreteg boritja Kisalfold nagysagu kiszaradt tavat. Mindehol feherseg, mintha ho lenne, vagy jeg.






Korben barna hegyek, a "tavon" szigetek "usznak". Vakit a feny, a feher, szinte hihetetlen, hogy a to 4000 meter magason van!

Itt elszallt minden, amit irtam 2 napja, s mar nem tudom rekonstrualni, pedig egesz jol sikerult. Ma mar Valparaiso-ban vagyunk, a friss emlekek elnyomjak az akkori erzeseimet, igy biztos nem tudom leirni ugyanazt. Plusz mindjart ejfel, s faradt vagyok.

A lenyeg, hogy rovidre fogjam a kirandulas elso napjat :
Elso hosszabb megallo egy 9-12 meter magas kaktuszok altal "birtokolt" szigeten, amerre a szem ellat, magas, pozna-fele kaktuszok allnak, szep sarga viraggal csokorban szinte mindegyiken.
Itt kis kirandulas, mig Jose elkeszitette az ebedet (lama-sult).













Majd tovabbi fenykepezkedes, s par ora autokazas a feher "tavon", mire elertuk a to szelet. 5 lehetett, mikor megalltunk a sohotelnel. Minden sobol van, falak, asztalok, szekek, agyak (persze matraccal), barpult... meg a padlo is vastagon le van szorva soval! Szuper. Es tiszta, tip-topp. A tarsalgo-etkezobol 180 fokban panoramaablakok a so-tora es a vegtelen pusztasagra, tavolban az Andok lankaival.

Delutan vegi seta, uzsi, Galiennek foci a helyiekkel, nekem seta a faluban...
majd isteni vacsora, nemi folklorshow a falu ifjai eloadasaban (szornyu volt, mind az eloadas, mind az erzes, a szanalom, ahogy neztuk oket).