2008. november 24., hétfő

Salar de Uyuni - Atacama sivatag (2. es 3. nap)

Vegleg elhagytuk a sofoldet, a taj teljesen megvaltozott. HIhetetlen kulonben, hogy milyen gyorsan mennyit tud valtozni itt a taj!

Sivatag, voros, sarga, barna, feher szinekkel.
Vulkanok foldjen jarunk, koros-korul mindenhol piheno, vagy epp fustolgo vulkanok! Az ember olyan picinek es vedtelennek erzi magat a termeszet eme monstrumai lattan.

Kozben vicunak, lamak neha, de foleg a kihalt, kopar videk.
Keresztezzuk az Uyuni-Calama vasutvonalat, ami nyilegyenesen szalad a sivatagban.

Hihetlen sziklakepzodmenyek mindehol, a szel formalta oket ilyenne.






Az egesz nap amugy szornyu dzsipezes, ma rosszabb, mert mar reggel 9kor 30 fok van, s a nagy por miatt nem huzhatjuk le az ablakot. Legkondi persze nincs, igy eleg hamar elcsendesul a banda. Jobbara probalunk koncentralni a tajra, s probalunk levegot venni a nagy szaunaban.
Ebed utan tetozik a helyzet, vagy 40 fok van a kocsiban, levego nulla, neha csalunk, s resnyire kinyitjuk az ablakot, ilyenkor azonban por szall be, amit Jose azonnal eszrevesz, s igy fel kell huznunk az ablakot.

A taj amugy csodas, de a kocsi (az ut) tenyleg szornyen raz.
A nap nagy reszen lagunak mellett megyunk el. Vagy 6-7 ilyen tengerszem-fele mellett, amit feher so- vagy soszeru asvany keretez, igy a szinek jobbara fantasztikusak. Kekek, zoldek, bordo to is van (!), s majd mind tele flamingokkal. RENGETEG flamingoval! Csodasak.

Delutan vegen a bordo-to mellett nem talalunk szallast, igy meg vagy egy orat autozunk, a to masik oldalan levo kis "faluhoz".
Ismet megcsodalljuk a taj kietlen szepseget, majd a naplemente utan fagyos kartyapartival utjuk el az idot a vacsoraig (ami mar nem annyira jo, mint elozo nap).








Egy rovid ejszaka utan (mivel 5.30kor mar reggeli van) kisse faradtan ebredunk. Mivel 4500 meteren aludtunk, s egesz elozo nap nem mentunk 4000 meter ala, a magassag miatt mindenki rosszul alszik, s erdekes mod 3kor mindenki felebred, s nem is tud visszaaludni... x-aktak :)

AMugy fura, hogy vegig 4500 meter korul autozunk, mivel a taj olyan kihalt, sivatagos, a hegyek korbe szinten szarazak, olyan, mintha a Szaharaban lennenk (eltekintve a tenytol, hogy nem homokdunek alkotjak a sivatagot).

Reggeli utan folytatoduk mesevilagba illo utunk a sivatagon at.
Eloszor egy Gejzir-mezot nezunk meg. Par szaz negyzetmeteren mindenhol gejzirek tornek fel! Bugyborekolnak, fustolognek, a fold is teljesen meleg mellettuk.






Majd a nap fenypontja jon, kb 1 ora mulva megallunk egy termaltonal, ahol kis medencet alakitottak ki, itt ropke fel ora bruggoles kovetkezik. Nem nagyon akarodzik kijonni a vizbol, olyan jo a 38 fokban ucsorogni, mig kint kb 10 fok van. A taj azonban csodas, mogottem (a medence mogott) flamingokkal boritott to, tavolban a hegyek, a sivatag...









Majd Dali sivataga jon, fura sziklakepzodmenyekkel, eztan nehany ujabb laguna (azaz tengerszem), s 10.30kor meg is erkezunk utunk vegere, a Bolivia-Chile hatarra.



Pecsetelgetes (21 bol a kilepo-pecset), majd szuper minosegu buszra szallunk fel (jegy elozoleg megveve Uyuni-ban 5 dolcsiert).

Rogton latszik, hogy atleptuk a hatart, mert a poros foldut helyett autopalya-minosegu aszfaltut, felfestessel, vedokorlattal! Tiszta luxus, Europa ota nem lattunk ilyet!

Egy ora mulva erkezunk San Pedro de Atacama-ba, Chile legkozelebbi varosaba. Elobb egy oras procedura a hataron, reszletes atvizsgalasa az osszes csomagunknak!!




San Pedro igazabol egy turistas, de edes kis falu, 5000 lakossal. Olyan erzes, mint a mexikoi filmek. Poros utcak, apro valyoghazak, de mindez nagyon hangulatos.
Sokat azonban nem idozunk, mert meg aznap du el akarunk jutni Calama-ba.
Mivel a buszt lekessuk, elobb egy ebed, majd a rekkeno hosegben (itt, mivel mar 2000 meter alatt vagyunk) kiallunk az ut szelere stoppolni.
Mivel mindehol azt olvastuk, hogy a stoppolas itt bevett, s nem veszelyes dolog, batran nekiallunk.
Kb 1 ora mulva siker koronazza szenvedesunket a napon, s egy igazi kalandos ut kovetkezik. Egy dzsip nyitott hatuljaban, csomagok hatan utazunk, a kietlen Atacama sivatagon keresztul, jobbara nyilegyenes uton, egy oran keresztul.
Vegig 120-130 km/h-val megy a dzsip, ez a tempo mar nem tul elvezetes, mivel eleg nagy a huzat hatul...
De azert orulunk, mert tobbet latunk igy, es foleg penzt sporolunk.

Mivel Chile egy fejlett orszag - nem ugy, mint kepzeltuk. Minden kb annyiba kerul, mint nalunk.
Az elet draga, a hostel is, igy elhatarozzuk, hogy vegig kempingezunk, s ahol lehet, stoppolunk.

De hogy folytassan, du 5re erunk Calama-ba, ami egy modern varos a sivatag szelen (amugy Chile szinte teljes eszaki resze sivatag).
MEgvesszuk jegyunket (18.000 Pesoert, ami 30 dollar) egy kenyelmes ejszakai buszra, mivel kovetkezo megallonk 15 oranyi buszutra van innen.
A delutan hatralevo reszet pedig setalgatassal, internetezessel toltjuk.
21.30kor indul a buszunk, szuper-hiper, mintha Europaban lennenk!

Nincsenek megjegyzések: