Jaj azt meg hozzateszem elozo estehez, hogy a szobahoz nem volt kulcs, igy mikor este hazatertunk, a recepcios lany hozta a szeket az ajtonkhoz (ami folott egy nagy lyuk tatongott), megkerte Galient, hogy alljon ra a szekre (mint ellensuly), o meg felmaszott macska ugyesseggel a tamlara, onnan belogatta felsotestet a szobaba, s kinyitotta az ajtot (de a laba meg a folyoson himbalozott). Mi ugye ritkan lepodunk meg dolgokon, igy ezt is sztoasztikus turelemmel neztuk.
A kovetkezo (nemileg negativabb) hir akkor jott, mikor szepen lesetaltam a "furdoszobaba" fogat mosni. Viz nuku. Megyek hat jelentem a kislanynak, o boldog es artatlan mosollyal az arcan kozli, hogy persze, mert most este van (na ne mondd!), s viz csak reggel szok' lenni. Hat fogaim nem orultek tulzottan (viz nem leven uvegben sem, nem tudtam fogat mosni), de kenytelen voltam igy nyugovora terni, kezet meg a fertotlenito torlokendovel "mostam". :)
Szoval hetfo :
reggeli egy jo kis cukraszdaban. Szuper, nagy bogre kave, csokis suti, hmm.
Utana kisetaltunk Urabamba-city foutjara, s vartuk a "collectivo"-t, azaz a gyujto buszt, ami meg is erkezett kb 10 perc mulva. Ha jol emlekszem, 1,5 solert/fo vitt el a kb 15 percnyire levo Maras-i elagazasig, innen 1 solert egy gyujto-taxi bevitt a kb 5 km-re levo faluba.
Eloszor is Urabamba egy mely volgyben fekszik (kb 2700 meter magason azert), innen Maras-ig felfele mentunk, mivel ez a kis, turistak altal elfeledett falu kb 3500 meteren levo fennsikon talalhato.
Megdobbentoen szep taj, mindenfele pampa, meg kaktuszok, s korben hatalmas hegycsucsok, sokuk hosipkaval. Ehhez a kek eg, a habos felhokkel, s szikrazo napsutes!
Maras-ban eloszor is bekopogtunk a helyi altalanos iskolaba, s a magunkkal hozott csomag tollat atadtuk az egyik tanarneninek, gyermekek nagy oromere. Akik kozben mind az udvaron gyakoroltak orult (jo) csinadratta zenere (kesz fuvos-banda) valami unnepi felvonulast, szep diszruhaban.
Eztan elindultunk a taxis altal jelzett uton, a rekkeno hosegben (kb fel 11 lehetett) lefele (szerencsere) a kaktuszos pusztasagban. Neha talalkoztunk nehany szamarral, barannyal (persze mindezt a pasztorokkal egyutt), rozset cipelo nepviseletes nenivel, aki szamarait terelgette. Meg persze szorakoztattuk magunkat, enekeltunk, G. francia dalokat nekem, en a magyar himnuszt neki, ill ezutan, teljesen felforrt aggyal kanonban francia gyermekdalokat. :))
Majd kb 1 ora kutyagolas utan (ami folottebb kellemes hangulatban telt ugye) egy kanyar utan feltunt Las Salinas (ahova igyekeztunk).
majd 3900 (!) solparlo medence, termeszetes kepzodmeny majd mind, a legregebbieket mar az inkak kora elott is hasznaltak az itt lakok (az inkak a 11. szazad korul erkeztek, de teljhatalomra ugye csak a 14. szazadban tettek szert).
Ami meglepo (es mulatsagos) volt, hogy mindenfele belepo nelkul engedtek minket vegigmenni a sos medencek partjan, ahol (ezek szerint) egy tobb evszazados osveny kanyargott. vagy 45 percen keresztul setaltunk a feher "furdokadak" mellett, sot meg sot is veteleztunk magunknak (mikor az or nem figyelt) - ingyen, mivelhogy Cusco-ban 3 napig fogunk fozni, s minek egyunk 1 kg sot, ugye?
Eztan lesetaltunk a hegyrol (ill ez a soleparlo, amit egy sos patak taplalt - akinek tippje van, honnan jon sos viz egy hegybol, az ossza meg velunk! - egy szurdok-szerusegben volt), egeszen egy folyoig, ahol atkeltunk egy jo kis fuggohidon,majd kialltunk ismetelten az utra (ismet Urabamba mellett talaltuk magunkat, hihi), s jol leintettunk egy taxit, majd G. megalkudott, hogy a kb 20 percnyire levo Ollantaytambo-ba 1 sol/foert elvigyen.
Ollantaytambo is ugye abban a mely volgyben van, ahol Urabamba, csak meg beljebb, kozelebb Machu Picchu-hoz. Ez az egyeduli telepules Peruban, ami teljes mertekben orzi az inka varosrendezest, mivel a spanyolok altal epitett hazak az inka hazakra epultek. Meg a csatornarendszeruket is meghagytak, az utcak kozepen ott csorgedezik az inkak altal keszitett nyitott csatornaban a viz.
MEgebedeltunk (egy aranyos kis sunfele tarsasagaban, aki nyugodtan szendergett egy padon, s mikor megsimogattuk, edes nyuszogo hangot hallatott), 5 solert nagyon felejtheto menut, majd a varosban setalva ismet osszefutottunk francia hazasparunkkal. Csodak csodajara, mert mar nem is remeltuk, hogy talalkozunk.
Most a nevuket is megtudtuk (Jean-Michel es Joelle), majd a nagy oromkodesben beultunk egy ujabb itokara a foter egy arnyekos pontjan.
Eztan (kb fel 4 lehetett), meg setaltunk egy picit a faluban, ami tenyleg hangulatos, a romokat csak kivulrol neztuk meg, mert ujabb 40 solt nem akartunk egy Pisac-nal (amit elozo nap lattunk) kisebb romvarosert kiadni.
Majd felultunk a collectivo-ra (minibusz, osszezsufolt emberekkel), s Urubambaban atszallassal du 5 korul meg is erkeztunk Chinchara falujaba.
Ez szinten azon a fennsikon fekszik, mint Maras, csak messzebb (Cusco-hoz kozelebb), s allitolag az egyik legautentikusabb, erintetlenebb falu. Mivel a turistak csak du kezdenek erkezni, tomott buszokban, mivel ez az utolso pontja a Cusco-bol indulo kirandulasnak.
uton Chinchero-ba megtapasztaltuk, hogy 3800 meter magason hamar leesik a ho. Reggel meg a nyarban voltunk, delutan a telben..
Egy nagyon csondes, elhagyatott, videki kis faluba csoppentunk, s ahogy felfele setaltunk az egyik foutcan, bekukkantva egy poros, saras, putri udvarba, egyszercsak arra lettunk figyelmesek, hogy az egyik no befele invital minket.
Hat innen kezdodott az a kaland, amit leirni, de meg elmeselni sem lehet!
A vendegszeretet, nyiltsag, s kedvesseg non-plusz ultraja volt az a majd egy nap, amit ezen egyszeru, videki csalad kozott toltottunk!
Ugyanis az utcarol befele kandikalva eszrevettek minket, s beinvitaltak.
konyha a tengerimalacokkal...
Galien chichat mer az egyik hordobol a masikba, fermentacio (erleles) vegett.
Eloszor felszegen aldogaltunk a saras udvaron, ahol epp nagy epitkezes zajlott, ugyanis a hazat epitik, s a teto fedesehez az udvar sarat hasznaljak kotoanyagnak. Marpedig ezt ugy fejtik ki, hogy az oregebb ferfiak terdig felgyurt nadragban, mezitlab allnak egesz nap a hideg sarban, s lapatoljak azt vodrokbe, amit ugye felhuznak a tetore a fiatalabbak, s a nadalapra ezt teszik. Majd erre valami zold novenyt (gondoltuk, szigeteloanyag gyanant), s erre ujabb sarreteg kerul, majd a cserep. Nagyon faraszto melo lehetett, vagy 15 ferfi dolgozott az udvarban, kb 10 no meg a konyhaban sertepertelt. Tobbseguk persze nepviseletben, szep kalapban, ahogy kell.
Elso pohar igazi hazi chicha megkostolasa utan (kukoricabol erjesztessel nyert, alkoholmentes, roppant szar ital) batrabban nezegettunk korbe, hatizsakjainkat is lepakoltuk a szornyen egyszeru, koszos konyhaban, ahol kb 10-15 tengerimalac futkosott nagy boldogan (nem tudva, hogy masnap kozuluk kerul ki az unnepi lakoma). Ugyanis a peruiak a tengerimalacot finom lakomanak tartjak, unnepi etek, s minden csalad ezert tartja oket. Mikor mondtuk, hogy nalunk Europaban ezt hobbialatkent tartjak, nagyokat csodalkoztak.
ja, a kommunikacio nem volt piskota. A fiatalabbakkal meg csakcsak megertettuk magunkat (spanyolul persze), de az oregek, akik a kechua s spanyol nyelv kevereket hasznaljak (mivel itt kechuak elnek), hat oket nehezen ertettuk (vagy leginkabb sehogy).
A nyilt tuzon (udvaron) tesztat foztek, kozben hagymat pucoltak (bealltam en is segiteni, nagyokat kacagtak az asszonyok, ahogy svajci bicskammal vagtam a lilahagymat), bent a konyhai nyilt tuzon serteshust sutottek.
konyha...
hagymapucolas az udvaron...
A foldon, egy kendobe bebugyolalva mar ott vart a fott krumpli, ill a rizs.
Vendegkent kaptunk kostolot, isteni oldalast kepzeljetek el, nemi iz-nelkuli fott krumplival.
Ezutan megkerdeztuk, mennyibe fog ez nekunk kerulni (merthogy kozben meginvitaltak ottalvasra is!), s azt mondta a no, hogy semmibe. Hihetetlen, nekunk Europaiaknak, hogy emberek csak ugy, kedvessegbol tesznek dolgokat!
Aztan kimentunk a felig kesz haz saras (hu, de meg mennyire) "szobajaba" (teto es falak mar alltak), ott deszkakat tettek korbe, s a kb 15-20 ferfival itt ultunk korbe egy foldre tett kendot, amin valami kukoricafele magok voltak (eloetelkent).
Majd az asszonyok felszolgaltak a foetelt (ok a konyhaban ettek, kvazi en voltam az egyetlen no a sok ferfi kozott, aki megoszthatta veluk a vacsit) :istenesen megrakott tanyeron 3 darab hus (jo nagy), csomo krumpli, mentalevel-hagymaval, sok fott teszta, s tolott paprika, amit mar elozo nap a pisac-i piacon is megkostoltunk.
Isteni lakoma volt, csak rengeteg.
persze kezzel kellett enni, evoeszkoz nem leven.
Megjegyzem, utoljara tan du mostam kezet.. (vagy meg ebednel...), hm, hat ilyet sem szoktam otthon.
Majd vacsi utan sor korbeadogatasa, ill pisco (jo kemeny, eros), ami jolesett a gyomromnak, leven ez a lakoma nem a tisztasagrol volt hires.
Majd jott a zene, iszonyat szar es hangos, de tancolni kellett.
Majd 2 oran at roptuk itt a sarban, eleg nehez volt, leven a falu 3800 meter folott fekszik. A hazigazdaval meg csak jo volt tancolni, mert volt ritmuserzeke, de a tobbi egyszeru munkas, az erdes, saros, zsiros kezevel... soros szajaval (ahogy puszit nyomott neha egy-egy koszonetkepp az arcomra..), brrr.
De ne ertsetek felre, mindez nagyon jo elmeny volt, ezek kozott az egyszeru es nyilt emberek kozott lenni. Akik erdeklodve, mosolyogva fordultak felenk. Egyszeruen csak mas higieniahoz vagyok szokva, azert futott neha at az agyamon a helyzet abszurditasa.
Majd, mikor hidegebb lett, behuzodtunk a konyhaba, tobben elmentek haza (sokan cuscoba), s ott folytatodott az unnep. Tanc kifulladasig, kozben beszelgetes a haziakkal, foleg a 6,5 eves, roppant intelligens kislannyal (naaaagyon cuki volt).
Majd fel 11 fele kidoltunk, s ezt halisten latta a haziasszony, Gillhermina is, s felkisert minket (a zuhogo esoben kozben meg nagyobb sartengerre valt udvaron at) az elso emeletre, ahol a szobajuk volt. Itt elt a 4 tagu csalad, egyik agy a gyerekeke (3,5 eves fiu, 6,5 eves lany), masik agy a szuloke.
Hat most a gyerekagyat atengedtek nekunk, amibe en ugy ahogy voltam, ruhastul, zoknistul, nadragostul, titok-hasitasistul, melltartostul (= kvazi roppant kenyelmesen) befekudtem, a durva pokrocok koze. G. mar nem volt ennyire finnyas, de vegulis faradtan, s boldogan bujtam hozza, mosolyogva az elmult nap esemenyein.
Meg beszelgettunk egyet Juliana-val, a kislannyal, enekelt nekunk a meseskonyvebol (tobbek kozt a perui himnuszt), majd gondoltuk, elalszunk. Am ekkor jott a ket szulo, akik harom holtreszeg (ja, lent mar orak ota holtreszegek voltak a nem keves mennyisegu alkoholtol), holtsaros labu munkassal erkeztek. Gyors agyazas a foldon, a ket agy kozott, meg kicsit beszelgettek magukban a munkasok, meg horkolaztak, aztan alvas volt (mi fuldugoval, nem zavartatva magunkat a zajoktol).
Elotte persze nagy fenykepezesek, mosolygasok.
Ez itt mar a masnap, a szoveg kulon jon, nehany kep itt :
Chinchero inka romjai
Juliana indul az iskolaba, szep egyenruhaban
wc az udvaron...
2 megjegyzés:
Hát a fogmosásos kalandod olvasva viccesnek tűnik, de Judittal egyetértésben nem annyira irigykedtünk a víz-nélküliség miatt.
A sópárló medencék fantasztikusan néznek ki még a fotón is, és ejnye-ejnye, hogy a nemzeti értékeket lenyúljátok holmi főzési szándékkal. :o)
Legalább finomat főztetek belőle?
Ollantaytambo elhelyezkedése a völgyben és házai is nagyon szuperek, olyan kalandfilmbe illő díszlet kinézetük van.
Hihetetlen érzés lehetett együtt lakni egy ottani családdal, teljes mértékben részt véve a napi rutinjukban. (De a tengerimalacos infót nem lett volna kötelező megosztani velünk. Olyan aranyosak, és persze jól felhízlaltak voltak.)
A kedvenc képem az, ahol a sziklák, a kaktuszok és egy gerenda keretezik a páratlanul szép kék eget és a fehér felhőket.
Ismét gratula!
u.i.: és persze az, ahol Galien ropja!
Az az allat ... mi az az allat ?!
Valami kigyo, ugye ?! :-)
Pusssz.
Megjegyzés küldése